Chapter 6.

~Monster

-Kérlek, könyörgőm vigyetek ki innen.- kezdtem sírni majd esetlenül a földre zuhantam.

-Mindenki ki akar jutni innen-nyögte ki Sarim.
-Ez már nem játék..- meredt maga elé Attila.
-Nagyszerű észre vétel.- mondta gúnyosan Zsáklin. Majd kicsapva az ajtót kiment a ház elé és rágyújtott.
-Az nem meg oldás, hogy egymás torkának estek- állapította meg Christen.-Te meg gyere be, kérlek ne kockáztass.
Feszültség szinte egyre jobban tört rá mindenkire.
-Kérlek menjünk innen, anyu már halálra aggódja magát.-szipogva szólaltam meg, majd felkeltem a földről.
-Higgadjunk le és úgy próbáljunk meg valamit kitalálni.- vetette fel az ötletet Rami.
-Higgadjunk le? Láttátok a Bloody Maryt? Ott is jóban voltak a lányok a szörnnyel mégis megölte őket. -esett neki Ricsi.
-De az csak egy film nem?- szólaltam fel halkan.
-Tudod mégis több valósága van mint a te életednek.-bökte ide Sarim.
-Ezt nekem szántad?- kérdeztem mérgesen.
-Nem, Ricsinek.- mondta gúnyosan.
Nyugtáztam egy "aha perszével" ugyanis nem értem mire fel kaptam. Eddig azt hittem jóban vagyunk.
-Nyugi már, ne veszítsük el az eszünket.-szólalt meg Ati.-Van egy ötletem.
-Szóval Rami és én itt maradunk ti meg el....-félbe szakította Matyi.
-Jó tesó, amikor szarban vagyunk te akkor is hódítani akarsz, de ez nem a legmegfelelőbb pillanat.

-Akkor legyen az, hogy Ricsi itt marad Lottival mimeg megprobálunk egyezségre jutni tudjuk kivel.-vetette fel az ötletet Christen.

Mindenki bólintott egyett majd Ricsin és rajtam kívül mindenki elindult. 

Fel alá járkáltam a házban, nagyon félek. Mit meg nem adnék azért, hogy most otthon legyek. Veszély érzet és félelem nélkül nyugodtan olvassak egy könyvet. Majd anyukámmal közösen étkezzünk és beszélgessünk. Megkérdezném Ricsitől, hogy értük nem e aggódnak a szülei de lehetséges, hogy nem kéne. Raminak is hogy neki esett.
Bár nem hibáztatom hisz lassan én is kezdem elveszíteni józan eszemet. Nem tudom felfogni, hogy ez velem történik nem nem megy. Próbáltam felébreszteni magam hátha ez csak egy szörnyű állom és mikor megébrednék anyu már ott ül az ágyam mellett és megnyugtat, hogy csak rossz állom volt mit amikor még kisgyermek voltam. De rákelett, hogy jöjjek ez bizony a valóság.
A gondolat menetemből heves csapkodás és kiabálás ábrándított ki. Ijedten felkaptam a fejem eközben Ricsi igyekezett az ajtó felé. Kinyitotta, de ami ott várt minket arra egyikünk se számított....

Chapter. 5

 

~Scare 

 Valaki hátulról befogta a szám és lefogott, próbáltam üvölteni de a keze miatt csak egy halk sikolynak hallatszott. Próbáltam szabadulni keze szorításából, de nem ment. Akár mint csinaltam nem tudtam szabadulni. 

Tegnap délután még nem gondoltam volna ,hogy a vesztembe sétálok. Minden kívánságom az volt ,hogy anyuval legyek. Mondta ,hogy nem mehetek sehova de ahhoz képest nem fogadtam szót neki. Sós könnyeim elárasztottak arcomat össze szorított szemekkel vártam a halált ,hogy megöl valaki de ne szenvedjek a halálnál ezerszer rosszabb a szenvedés a kínzás. 

-Csak ne mozdulj.-lihegte halkan a kéz tulajdonosa a fülembe. Olyan ismerős volt.

Basszus ez Olivér de ő ,hogy-hogy itt van? Elkezdett hátra húzni. 

-Csak csak csukd be a szemed ne nézz oda.- dadogta, és akkor jött rám a fel ismerés hogy az előbb egy hullát egy holt testet láttam ami előtt Sarim térdelt. Egy holt test ami nagy valószínűséggel Ábelé. Nem bírom félek és remegek. Az előbb még ott állt  Ábel a házban és beszélt hozzánk most meg ott fekszik valaki miatt. Vagy valami miatt. 

Szívem a torkomba dobogott nem bírtam a tényt feldolgozni. Mi van ha én is sőt mindenki erre a sorsra jut. Vajon valaki ránk találna e itt a semmi közepén? Nem hinném hisz azt mondták senki se jár erre. A testem örökké itt fog lenni valószínűleg eltűntnek nyilvánítanak minket. 

Bár mit bár mit megtennék ha újra láthatnám őt, hogy át öleljem.

-Sarim gyere ide ... kérlek ő nem Ábel épp futott ki innen amikor össze futottam vele éreztem ,hogy utána jöttök ezért is futottam be, de engem viszont üldözőbe vett, muszáj jönnöd nem hagyhatunk itt.. Gyere...-suttogta Olivér. 

-De de akkor ő ki? - állt fel Sarim értetlenül.

-Nyilván való valaki akit beküldte hülyülésből szórakozásból stb..- elemelte a fiú a kezét a szám elöl, bízva abba ,hogy nem sikítok fel. Nem is tettem rájöttem ,hogy az részemről öngyilkosság lenne. 

Sarim lassan és bizonytalanul elindult felénk. 

-Csak szép lassan.. ha ide érsz elkezdünk futni- rám nézett Olivér majd Sarimra. Bizonytalanul bólintottam egyet. 

Már csak azt vettem észre ,hogy Sarim mellénk érkezett Olivér elengedett majd megfogta a csuklómat és elkezdett húzni. Nagyon nem bírtam a tempót. Muszáj volt meg állnom mert majdnem megfulladtam. 

Ezzel majdnem hátra rántottam Olivért aki megállt Sarimmal együtt. 

-Kérlek Lotti bírd még ki.- nyökögte Sarim. Próbáltam futni de nagyon nehezen ment, elvoltam fáradva és már haza akartam menni. 

-De most együtt vagyunk akkor miért futunk? -kérdeztem és újból lefékeztem. 

Amikor is láttam ,hogy valami elsuhant mögöttünk. 

-Csak gyere már.- üvöltött fel Sarim és elkezdett újból futni majd én is. 

Nem sokára oda értünk  a házhoz egyszerre rohantunk be.

Majd becsaptuk magunk mögött az ajtót. Tétlenül álltam ott amíg a másik két személy fel alá mászkál. 

-Azért kellett rohannunk mert aki egyedül megy annak vége és ugye Ábel egyedül rohant át és túl élte meg én is túl éltem most. Ő nem tűr veszteséget. Nem tűri el ha valaki egyedül van és túl éli öt. 

Egyszerűen már nem tudtam mire gondoljak abban a percben megszűnni lett volna a legjobb.

***

-Ti teljesen meg vagytok hibbanva? - rontott be egy lány az ajtón akit fel ismertem ő is egy évfolyamba jár velünk néha Sarimmal szokott beszélgetni. Rami volt az. 

-Ma már 6 ember tűnt el érted? 6 ember a város széléről. Miattatok pusztít a szörny kibekurtul felhúztátok ugye tudjátok? - üvöltötte le Olivér fejét majd a mögötte érkező Ábelt, majd a többiek is becsődültek az ajtón.- És ha mégis sikerül megölnie valame...-megakadt a tekintete rajtam.- Na jó most komoly? Újabb ember életét akarjátok veszélyeztetni? 

-Rami, nyugodj már meg minden rendben le..-mondani akarta tovább a mondani valóját Zsáklin amikor is egy kő darab berepült az ablakon ezzel kitörve az üveget az üveg helyén hamar beáramlott kintről a hűvösen fújó szél. a Lapon csak annyi állt: "Még találkozunk..."

 

Chapter 4.

~Corpse

Egész nap tiszta köd volt az egész erdő ezért nem mentünk szinte semerre csak beszélgettünk miután Ábel is bejött a házba. Elmondtam nekik ,hogy volt egy pasim akit igazából nem szerettem, csak azért jöttem össze vele mert ő volt úgymond a "suli sztárja" címet viselte. Emelet azt is hozzá csatoltam ,hogy erre roppantul nem vagyok büszke. Nem is értettem magam akkor ,de még is olyan jó érzés volt mellette lenni. Mellette voltam valaki és nem csak egy diák a sok közül. Szerettem a hírnevet de persze így sok utálkozást kaptam. Még is jobb a csúcsról hallgatni mit a mélyből nem de?
Kemény munkámba telt ,hogy elhitessem  vele ,hogy szeretem. Pár hónapra rá  kiderült ,hogy valami ismeretlen lányokkal beszélget.
Őszintén nem is érdekelt engem hisz semmit se éreztem iránta, de aztán rám tört a felismerés ,hogy mennyit szenvedtem mind azért ami történt ,hogy vele legyek. Ezáltal össze is vesztem vele na de nem ez a lényeg ez már a múlt.
Viszont tegnap első látásra megtetszett Ábel.... Tudom ,hogy ott van neki Christen de akkor is...
-És ti mióta vagytok együtt Christennel? - fordultam Ábel felé.
Nem mintha annyira elragadottan érdekelne ,hogy mióta vannak együtt.
-Tegnap előtt voltunk három honapósak.-mondta nagy mosollyal.
-Amúgy tegnap este mondta nekem Ati ,hogy amikor beszaladt ,hogy megszívasson minket ...- mondani akarta tovább Sarim a mondandóját de Ábel röhögése félbe szakította.
-Ne neves mert letépem a pöcsöd.- játszotta a mű durcizást.
-De erőszakos valaki.- emelte maga elé kezét a srác.
-Szerintem se volt vicces..-mondtam suttogva.
-Jó hát istenem itt még viccelni se lehet.- vágta be maga után az ajtót.
-Ábel told vissza a segged tudod ,hogy nem mehetünk egyedül el-kiabált ki Sarim.- Ábeeel..a fenébe.-ugrott a kabátjáért és magára húzta.-Most azonnal utána kell mennünk kell Ábel után nem lehet egyedül az erdőbe.
-De miért nem???- kérdeztem kicsit meghökkenve.-Hisz egész eddig kint állt a ház előtt.
-De az nem ugyan az, hogy kijusson az erdőből át kell vágnia a sűrűjén tudod ahol jöttünk..-kirontott az ajtón.
-Ésss????- kérdeztem idegesen.
-Nem érted ?? Ha egyedül van valaki az erdőben akkor rátámad.- elkezdett rohanni.
-Ki?? Ne hagyj itt engem.- szinte sírva üvöltöttem.
Szememet törölgetve futottam Sarim után. Amikor egy hangos kiáltást hallottam.
-Ez egy kibaszott hulla ez egy hulla neeeee...- sírva esett térdre S.
-Mi vaan ez nem lehet....SEGÍTSÉG....-üvöltöttem fel.

Chapter 3.

~Dream 

Érdekes hangra lettem figyelmes felültem ránéztem az órámra még csak reggel 6 van. Körülnéztem és akkor tűnt fel ,hogy nem volt sehol senki. Próbáltam arra gondolni ,hogy megakarnak viccelni engem. És ennek hangot is adtam de senki se válaszolt. 

Kezdtem kicsit kiakadni, mélyen reméltem ,hogy csak  elbújtak a ház mögött és mikor kimegyek előugranak egy "buu" kíséretében. Olyan óvatosan nyitottam ki az ajtót mintha az ajtó nem fából lenne hanem vékony üvegből, ami egy erősebb mozdulattól kitörne.

Alig lehetett látni valamit 2 okból kifolyólag. Az egyik az az ok ,hogy még nem kelt fel a nap a másik pedig az ,hogy akkora köd van ,hogy még a félig kitaposott utat se láttam. 

Egyre jobban szét vetett az ideg és hatalmába kerített a félelem. 

-Srácok gyertek elő tudom ,hogy itt vagytok- kiáltottam fel.- Kérlek bújjatok elő nagyon rossz vicc.

Senki se szólalt meg.

Valami elsuhant láttam a fánál a két szememmel csak a köd felhőtől nem tudtam kiszűrni mi is lehet az. 

-Lotti...- halk susogást hallottam. 

A szívem kihagyott egy ütemet.

-Mért félsz?- hallottam meg a hangot.- Lotti.. Lotti..-hangoztatta a nevem. 

Megfordultam beakartam futni a házba amikor egy nagy ütés érte a fejem és elsötétült minden.

***

-Lotti..Lotti- hallottam újra hangzani a nevem- Ébredj fel. 

Lassan kinyitottam a szemem ,de még mindig hasogatott a fejem. Felültem és Sarimmal találtam szembe magam. 

Teljesen összezavarodtam éreztem a fájdalmat a fejemben mintha teljesen valóságos lett volna ami eddig történt, de minden arra utal ,hogy csak álom volt. De ha csak álmodtam akkor miért hasogat a fejem? De ha nem álmodtam akkor ,hogy kerültem vissza a helyemre és akkor Sarim miért lenne itt?

-Nyugi csak rosszat álmodtál.-mondta és a kezembe adott egy pohár vizet.

-Szét szakad a fejem.-suttogtam. Erre felnevetett, nem értem miért.

-Azok után amennyi piát lenyomtál este csodálkozol?

Hiszen nem is ittunk semmit.

-Csak egy szál cigit szívtunk el Ábellal utána meg mindenki aludt ezért én is nagy nehezen rávettem magam.-mondtam furcsálva.

Erre kivett az aszpirines dobozból egy szemet és oda nyújtotta.

-Nem, nem aludtunk utána elkezdtünk inni és te is csak úgy vedelted ,hogy mindenki csak nézte- nevetett. 

-Tényleg? Nagyon gáz volt? -kérdeztem lehajtott fejjel.

-Neeem, dehogy tök cuki voltál- aha persze nagyon cuki lehetek mialatt bebaszok. Mondtam morcosan magamba, és felálltam.

-A többiek hol vannak?- kérdeztem.
- Ábel kint áll a ház előtt a többiek meg már elmentek mert valamit elkellet intézniük. Amúgy maradsz még ma este is ?
-Hát kicsit ijesztő a hely..-motyogtam magam elé.
-Naa hisz látod ,hogy nem történt semmi most se nem kell félned.- bólintottam egyet beleegyezés jeléül.

Chapter 2.

~Fear

Egy srác rohant be az ajtón és maga után úgy becsapta ,hogy csoda ha a helyén maradt. Lihegve megállt előttünk és elkezdett mutogatni az ajtó fele.

-Jön...hhhh,,üldöz...-alig lehetett érteni mit habog, de kezdtem félni.

-Mi jön???-kérdeztem idegesen. 

Nem tudott válaszolni annyira lihegett csoda ,hogy nem ájult el ott helyben.

- Attila-fogta meg Ábel a srác kockás inget és megrángatta kicsit.- Hol van Matyi és Ricsi??-kérdezte idegesen.

-Le...hh... maradtak ...-lihegte.

-De mi elöl  vagy miért futottál? - kérdezte Zsáklin.

Hirtelen zörgésre lettünk figyelmesek, mintha valami beakarna jutni a házba. Mindenki pánikba esett.

Lekuporodtam a földre és magyaráztam suttogva: -Tudtam ,hogy nem kellet volna ide jönni..tudtam..tudtam

Kinyitódott az ajtó. 

-Azt a rohadt-kiáltott fel Christen.

-Miaa....Attila, de hol a fenébe vannak a többiek?-tette fel megint a kérdést Ábel.

- Lemaradtak hányszor mondjam.-mondta a kockás inges srác aki gondolom ezek szerint Attila. 

Az ajtó felől lépteket hallottunk, két srác jött be rajta. 

-Matyi Ricsi? Most komoly? Ti voltatok?- akadt ki Sarim.

Erre Attila és a két srác elkezdett röhögni majd Ábel és Olivér is.

-Hát öcsém hivatalosan is elhúzhattok a fenébe! Tudjatok kit szívattok.- akadt ki Sarim.

-Szerintem se volt vicces- besértődöttem.

-Ökrök vagytok- szólt fel Christen.

-Na nyugi lányok- szólt Olivér.- Bár nem tudtam h ennyire jó színészek vagyunk.

-Amúgy én Ricsi vagyok-jött ide az ajtótól a hosszabb hajú srác.- Ő meg Matyi mutatott hátra, 

-Én Lotti vagyok...-mondtam halkan.

Még mindig nem tudtam felfogni ,hogy mi van úgy megijedtem szentül elhittem ,hogy van kint valaki  vagy valami ami ránk akar támadni.

De szerintem se volt vicces ez az egész parádé.

Éjfél lehetett már amikor nagyba ment idéző jelesen a buli, mivel általában a buliba sokan vannak itt meg voltunk 8 an és ott zene szól meg minden itt meg nem volt csak alkoholt ittunk. Chirsten és Ábel csókolóztak az asztal mellett, Zsáklin bealudt Matyi ölében, Sarim Attilával és Ricsivel beszélgetett. 

-Nem jössz ide beszélgetni?- kiáltott ide nekem Sarim. Oda sétáltam hozzájuk és leültem közéjük.

Az este azzal telt el ,hogy kérdezgettek rólam majd én is kérdeztem róluk. 

Elmesélte Ricsi ,hogy 2-3 éve találkozgattak a srácokkal volt pár rendőrségi ügyük. 

A csapatuk neve No Respect. Nem hangzik rosszul. 

Amikor azt hajtogatta folyton Ricsi szerint Sarimmal nincs humor érzékünk mert nem nevettünk a kis szívatásaikon.

-Kérsz egyet?- nyújtotta Ábel felém a cigis dobozt. Kivettem egyet és rágyújtottunk. 

Ezután mindenki nyugovóra tért én is próbáltam, csak meg lehetősen nehéz volt. 

Egy azért mert kényelmetlen a padló igazán hozhattak volna ide egy kanapét vagy ágyat barmit, kettő azért mert még mindig nyomasztott a tény ,hogy kint bazi sötét van és az erdő kellős közepén vagyunk. 

Végül nagy nehezem álomba szenderültem.

Chapter 1.

~ In the Forest 

Utálom a sötét erdőket, de most még is sikerült 3 új barátnőmnek berángatni engem. Hogy kivagyok én? A nevem Lotti 15 éves vagyok 4 honapja kezdtem a gimit ahol meg ismertem három új barátnőmet. Sarim, Christen, Zsáklint. Egy kicsit ideges voltam ,hogy nem lesz ki befogadjon az új iskolába de ugy látszik még is sikerült, egyből nyitottak felém.
Hirtelen megrezzent valami a bokorban amire megugrottam. Körül néztem nem volt sehol semmi. Talán tényleg csak képzeltem. Az út többi részén kínosan bambultam minden fele és közben gondolkoztam. Még soha nem láttam szellemet vagy egyéb természet feletti lényt vagy dolgot. Sokan azt mondanák ,hogy nyilván azért mert nem léteznek, viszont néha úgy érzem ,hogy de pedig nagyon is vannak. Nem akarok látni egy természet feletti lényt sem de még is nagyon furdal pár kérdés ezzel kapcsolatosan.

Jó negyed óra gyaloglás után egy faházhoz értünk. A faházból két srác lépett ki akik kicsit idegesnek látszottak. Az egyik srácnak barnás szőke haja volt egy hosszú ujjú volt rajta meg egy farmer nadrág a másik srácnak sötét barna volt a haja bőrdzseki és melegítő volt rajta.
Először furán néztek rám majd bemutatkoztak. A szökés barna hajút Olivérnek hívják a barna hajút meg Ábelnak . Kezd nagyon félelmetes lenni a hely.

Teljesen kiakadtam mert nekem először azt mondták a lányok h sétálni megyünk majd ,hogy az erdőbe körül nézzünk most meg lazán közölték azt ,hogy itt is alszunk.

-Én biztos ,hogy nem fogok itt aludni anyu vár otthon és amúgy se akarok itt lenni.- motyogtam mérgesen.
-Na tök jó lesz amúgy is mondtad ,hogy szoktál cigizni megy inni nos itt mindent fogsz tudni szabadon azt csinálsz amit akarsz senki nem jár erre mindenki fel ide jönni, hol itt nincs semmi csak a sok hülye elhisz mindenféle mendemondát. - mondta Zsáklin és elindult a többiekkel a ház felé.

Ha most elmondom ,hogy félek a sötétbe ezer százalék ,hogy gyávának és félősnek néznek. Igen bevallom nem tartózkodom se az italtól se a cigarettától. Szóval ez nem lenne baj ha nem lennénk egy sűrű erőben sötétben.
-Csak nem félsz?- nézett vissza halovány mosollyal Ábel.
-Nem csak nem tudom...- motyogtam össze vissza.
-Hidd el ha lenne itt valami akkor már rég megölt volna minket.- nevetett.

Nagyjából nem mond hülyeséget de attól még félek.
Mentem a többiek után be a házba ami belülről eléggé tágas volt, de lehet csak azért látszódott így mivel nem voltak bútorok. Csak egy asztal, ami teli volt italokkal meg egy két zacskó amiben nyilván nem porcukor van. Amikor is egy hatalmas csapódást hallottunk az ajtó felől...